March 4, 2024

Internet biztonsági stratégia (javaslat)

Az alábbi dokumentum, habár a kétezres évek elején született, nagyrészt ma is érvényes és mindmáig nem vagy csak részben alkalmazott eljárásokat javasol, azok bevezetését, elterjedését sürgeti. Azzal a reménnyel íródott, hogy valahol, valamikor eljut azoknak a fülébe is, akik tehetnek róla. És persze azzal a reménnyel is, hogy mindenki, aki tehet róla, a saját kis holdudvarában ezek szerint szervezi meg a tevékenységét, mindennapi életvitelét.

A felhasználók biztonsága

Az utóbbi időben számos tanulmány jelent meg az Internet (és általában az IT szektor) javasolt jövőbeli stratégáját illetően. A több (tíz)ezer sornyi anyagban a biztonságról gyakorlatilag nem esik szó, holott a potenciális ügyfelek bizalmán (tehát a szervereken tárolt információk és a hálózati kommunikáció biztonságán) áll vagy bukik az, hogy

  • valóban biztonságosan használható-e lesz az Internet,
  • és valóban olyan nagy jövő előtt áll-e az Internetes kereskedelem (és általában az e-business).

Ezt a bizalmat megszerezni nem a problémák elhallgatásával kellene, hanem azzal, hogy megtanítjuk az Internet felhasználóit a különböző szolgáltatások biztonságos alkalmazására, és felhívjuk a figyelmüket a hálózat használata során felmerülő veszélyekre.

Hitelkártyás vásárlás

Ezen a területen is a bizalom hiánya legfőbb hátráltató tényező: számtalan esetről hallani, amelyekben Internetes vásárlásaik során megkárosították egyeseket, mert – mint utólag kiderült – egy szélhámosnak adták meg hitelkártyájuk adatait. Az eddig megismert eseteket megvizsgálva megállapítható, hogy szinte valamennyi ilyen esetben egyértelműen előre látható lett volna, hogy szélhámos áll a háttérben (minimális ismeretek birtokában).

  • Meg kell magyarázni az embereknek, hogy mely jelek utalnak kétes hátterű cégre, szélhámosságra,
    esetleg kevésbé biztonságos tranzakcióra.
  • Meg kell értetni velük, hogy mindazon cégek, akik a hosszú távon szeretnének hitelkártyás kereskedelmet folytatni, nem engedhetik meg maguknak, hogy ügyfeleik adatait ne kezeljék a lehető legnagyobb biztonsággal.
  • Ki kell dolgozni egy ajánlást az ilyen jellegű adatkezeléssel és adattárolással kapcsolatban a kereskedők, a weblapok készítői és a tranzakciókkal foglakozó bankok
    számára (ne fordulhasson elő nálunk az, ami külföldön már többször, hogy számítógépes bűnözők ezresével jutottak hitelkártya adatokhoz).

Digitális aláírás

Valamennyi érdekelt tisztában van azzal, hogy a digitális aláírás jelenleg nem, vagy legalábbis iszonyatosan nehezen hamisítható. Azt azonban
kevesen tudják, hogy léteznek módszerek, amelyek segítségével – bizonyos feltételek mellett – megkerülhető a rendszer, illetve rá lehet venni a felhasználó számítógépét arra, hogy egy távolból érkező parancsra végrehajtsa az aláírási procedúrát (a tulajdonos számára észrevétlenül).
Ha ezek a feltételek hiányoznak, akkor valóban biztonságban lehet használni a digitális aláírást.

E-MAIL – klasszikus levelezés

Ma már elérhetőek olyan vírusfigyelő/irtó rendszerek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy levelező szerver segítségével ne lehessen vírust tartalmazó email-t elküldeni. Támogatni kell azokat az e-mail szolgáltatókat, akik korszerű vírusvédelmi rendszert telepítenek a levelezést végző szerverükre. A támogatottak számára kötelező legyen a vírus-adatbázis rendszeres frissítése.

Szabályozni (korlátozni) kellene azon email-be építhető trükköket, amelyek

  • a címzett észrevétlen azonosítását,
  • a címzettről a tudta nélkül végzett információgyűjtést,
  • a címzett  számítógépére új alkalmazások észrevétlen telepítését szolgálhatják,
  • a számítógépben tárolt adatok biztonságát veszélyeztethetik,
  • egyéb, a levél olvasója által észrevétlen (tudatos jóváhagyás nélküli) tevékenységet szolgálnak.

Nagy mennyiségben küldött levelek (spam) + e-mail cím gyűjtés

  • Ha nem tiltjuk meg (tehát engedélyezzük) a tömeges (spam jellegű pl. kereskedelmi célú) levelezést, úgy szigorúan szabályozni kellene azt, hogy melyek azok a módszerek, amelyekkel hozzá lehet jutni egy-egy e-mail címhez.
  • Ahol ilyen céllal kérnek valakitől címet, vagy a kért címet ilyen célra is fel kívánják használni, ott kötelező legyen feltüntetni ezt az információt.
  • Az e-mail címek és címlisták kereskedelme (adás-vétele) ne legyen megengedett.
  • Bárkinek – ha megkérdi, hogy hogyan jutottak az e-mail címéhez – pontos, valódi, és leellenőrizhető információkkal kell szolgálni (minimum a cím megadásának pontos helye és időpontja).
  • Ha az e-mail cím tulajdonosa meggondolná magát – minden listáról legyen leiratkozási lehetőség (unsubscribe), és fokozottan ügyelni kell arra, hogy a címre ezután valóban ne érkezzen kéretlen levél.
  • A fenti feltételek megszegői kártérítési felelősséggel tartozzanak.

Az embereket meg kell ismertetni a várható veszélyekkel, és el kell magyarázni, hogy mely feltételek azok, amikor nagy biztonsággal böngészhet, levelezhet, használhatja hitelkártyáját, pénzt utalhat vagy értékpapírokkal kereskedhet, stb.

Mivel nem lehet mindenki számítástechnikus és tűzfalszakértő, a védelmi feladatokat nem lehet kizárólag a (jobbára gyakorlatlan) Internet felhasználókra hárítani.

Az Internet biztonságos használatához szükséges oktatás az állam feladata, a védelem technikai feladatait a különböző Internet szolgáltatóknak és az alhálózatok tulajdonosainak kell ellátnia (különböző védelmi rendszerek kiépítése és üzemeltetése), szükség esetén állami támogatással (például vírusfigyelővel ellátott ingyenes e-mail szolgáltatások támogatása).

Az embereknek már gyerekkorban elmagyarázzák, hogy “nézz körül, mielőtt átszaladsz az úton”, “ne állj szóba gyanús idegennel”, de senki sem mondta el nekik, hogy “figyeld a lakatot a böngésződ alján” vagy “ne kattints rá minden csatolt állományra” esetleg “ne tölts le programot gyanús helyről” – pedig ezek is feltételei annak, hogy “életben maradjunk” a virtuális világban.

A hálózati biztonság szakmai (professzionális) szempontból

Szakemberek rendszeres (és gyors) informálása

Egy országban lévő hálózatok biztonságosságára nem lehet megoldás az, hogy a különböző programokban felfedezett biztonsági rések legfőbb forrásai lelkes amatőrök különböző csoportjai által rendszerezett információk legyenek. Meg kell oldani, hogy az újonnan felfedezett betörési módszerek elleni védekezésről, programok biztonsági réseiről (és az esetleges javítócsomagokról) azonnal tudomást szerezhessenek mindazok, akik a számítógépek és hálózatok biztonságával foglalkoznak. Ez a rendszer teljesen ingyenes kell, hogy legyen (állami vagy alapítványi támogatással), mert fizetős szolgáltatás eredményeképpen éppen azok nem kapnák meg az információkat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá.

SZERVEREK – általános javaslatok

Csak azon szolgáltatásokat futtassák, amelyek a kitűzött feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükségesek.

RENDSZER-ADMINISZTRÁTOR:
ha technikailag nem oldható meg, hogy a gép kizárólagosan közvetlenül (billentyűzetről) legyen elérhető, akkor a távoli menedzseléshez csak olyan programot használjunk, amely titkosított adatátvitelt használ (SSL), és ennek kommunikációs portját is toljuk el az általánosan megszokottról. Adminisztrátori szinten ne tegyük lehetővé a telnet használatát.

JAVASOLT VÉDELMI MÓDOK:

  •  passzív védelem: port-szűrés (alapértelmezésként minden tiltva, a szükséges kivételek engedélyezve – konkrét ajánlások a különböző felépítésű és operációs rendszerű szerverekre fejlesztés alatt – támogatást elfogadunk)
  • egyéni aktív védelem: letapogatás (scan) detektálás és a támadó IP automatikus kitiltása,
  • csoportos aktív védelem: támadási adatok (behatolási kísérletek) azonnali és automatikus továbbítása egy országos adatbázisba (fejlesztés alatt – támogatást elfogadunk), majd a valószínűsíthetően külföldről érkező támadások továbbítása a megfelelő ország hasonló rendszereinek, vagy egy nemzetközi támadási kísérlet adatbázisba

LOG-OLÁS:

a szerverek működése közben létrejövő (és a biztonság szempontjából fontos) log-okat a szerverek

  •  ne a megszokott könyvtárba és néven,
  • ne csak egy helyre (file duplikálás – a támadó hátha csak az egyiket találja meg),
  • egyúttal másik gépre is írja (a szomszédos szerverek keresztbe is log-olhatnak – így a nyomok eltüntetéséhez legalább két gépet fel kelljen  törni) készítsék. Olyan helyeken, ahol nagyobb mennyiségű szerver található, a log-ok biztonságos tárolását és archiválását külön erre a célra beállított szuperbiztos gépek végezzék

SZERVEREK – nyilvános szerverek

Csak azon szolgáltatások fussanak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek (alapértelmezés: a webszerver programon kívül semmi – bár ez kevés helyen megoldható)

FTP: Hatalmas biztonsági rést jelent az, hogy a mindmáig elterjedten alkalmazott file átviteli protokoll (ftp) semmilyen titkosítást nem használ. Nem csak az adatok, de a hozzáféréshez szükséges információk is (user-név és jelszó) bármilyen titkosítás nélkül (lehallgathatóan) haladnak végig
a hálózaton. Cseréljük le titkosított adatátvitelre (SafeTP), és/vagy toljuk el az ftp portot egy csak általunk ismert számra (ez természetesen
csak ott lehetséges, ahol az ügyfelek száma és számítástechnikai ismeretei mellett ez megoldható)

SZERVEREK – (nagy)vállalati szolgáltatók (akik megengedhetik…)

Csak azon szolgáltatásokat futtassák, amelyek elengedhetetlenül szükségesek (alapértelmezés: a cég kliens gépei kivételével semmit).

LEVELEZŐ SZERVER:

külön gépen és a tűzfalon kívül (vírusfigyeléssel). Ha van épületen belüli belső levelezés, akkor lehet belül, de akkor is a tűzfaltól (fizikailag) külön számítógépen.

VÁLLALATI WEBOLDAL:

ha lehet, ne a cég szerverén, tűzfalán, stb. tároljuk. Nem kerül komoly összegbe az, ha a cég weboldalát egy erre szakosodott (tartalom) szolgáltatónál helyezzük el. Komoly biztonsági rés lehet egy cég tűzfal számítógépén (közelében) működő nyilvános webszerver (és a vele együtt
futó alkalmazások).

INTRANET SZERVER

kizárólag a cég belső informálásával foglalkozzon, a tűzfaltól külön gépen, és a tűzfalon belül legyen.

Az Internetes tartalomszolgáltatók felelőssége

Az internet tartalmát szolgáltató szerverekre a jogosult felhasználók közül bárki bármikor felcsatlakozhat és módosíthatja a weboldala tartalmát (sok szerver több ezer ilyen felhasználóval rendelkezik). ezért ha egy weboldalon nem odavaló anyag jelenik meg, azért a szerver tulajdonosát
(üzemeltetőjét) nem lehet felelőssé tenni.

Viszont: amennyiben – tartalma miatt – szükségessé válhat egy weboldal megszüntetése, a szerver tulajdonosa (rendszergazdája) köteles legyen azt záros határidőn belül végrehajtani (maximum ennek elmaradását lehetne szankcionálni). A rendszergazdának szóló értesítés másolata olvasható legyen egy nyilvános helyen is (pontos időponttal).
Az Interneten mindenki által könnyen megtalálhatóan el kell helyezni azt hivatalos (jogászok által ellenőrzött) dokumentumot, amely egyértelműen elmagyarázza azt, hogy mit NEM tartalmazhat egy weboldal, a határesetek közérthető leírásával (NEM jogi szöveg – mindenki megértse).

TÖRVÉNYEK

A Nagy-Britanniában érvényes Internet törvények szerint gyakorlatilag mindenki, aki bármiféle illegális hálózati tevékenységet folytat, automatikusan a “terrorista” kategóriába kerül, és lebukása esetén ennek megfelelő büntetés vár rá. Mivel az esetek többségében félrevezetett fiatalkorúakkal állunk szemben, túlzónak tartanám őket (sokszor több tíz éves) börtönbüntetésre ítélni.
Csak remélni merem, hogy a tervezett EU-szintű, a számítógépes biztonságról szóló törvénytervezet nem az angol rendszert fogja átvenni.

A meglévő törvények bőségesen elegendőek a legtöbb bűncselekmény kezelésére. Sok esetben tulajdonképpen egyszerű károkozás történik, ha a bíróságok pusztán a REÁLIS értékű kártalanítást ítélnék meg (tényleges kár, helyreállítási költségek, eszmei kár, elmaradt haszon, perköltségek, stb.), az önmagában visszatartó hatású lenne.
A különböző (egyelőre) határesetek kezelhetősége végett mindazonáltal szükségesnek tartanék még két jogszabályt:

A privát számítógépes szféra védelme

(javaslat:szabálysértés, halmozott esetben bűncselekmény),

Meg kell határozni azt, hogy milyen jellegű adatgyűjtés számít a privát szféra megsértésének (pl. különböző információk gyűjtése idegen számítógépekről távolból történő letapogatás (portscan-nelés) vagy más módszer segítségével, gyengepont-keresés). Ki kell dolgozni azt a feltételrendszert, amely kivételt jelenthet ez alól (pl. előre megbeszélt és bejelentett biztonsági ellenőrzés).

Meg kell határozni továbbá, hogy

  •  ki számít egy-egy hálózati szegmens tulajdonosának
  •  mit tehet meg és mit nem a hálózati szegmens tulajdonosa az alá tartozó számítógépekkel kapcsolatban, különös tekintettel az erősen különböző jogi viszonyokra (pl. vállalati hálózatInternet szolgáltató)

Ha egy alhálózat tulajdonosa a saját hálózatán bármilyen felügyelő (biztonságtechnikai, adatvédelmi, vírusvédelmi, stb.) tevékenységet folytat, azt az összes felhasználóval előre közölnie kelljen, a felügyeleti rendszer pontos leírásával. Ettől előzetes értesítés nélkül – a szigorúbb hálózati felügyelet irányában – büntetőjogi felelősség terhe mellett ne térhessen el.
Meg kell határozni, hogy mi számít magán (védett) információnak pl. egy munkahelyi számítógépen (általános elvek kidolgozása a hasonló határesetekre).

Számítógépes árokozás kísérlete ill. számítógépes károkozás lehetővé tétele

(javaslat:szabálysértés).

Sok, az Internet-re kapcsolt számítógépről különösebb adatgyűjtés nélkül is “látszik”, hogy a rendszernek hol vannak a gyenge pontjai. Fontos
lenne azok szankcionálása, akik ezen pontok kihasználásával igyekeznek kárt okozni. A lebukott kísérletező számos esetben azzal védekezik, hogy még nem történt károkozás, csak… ezt kell megelőzni.
Ugyanebbe a kategóriába tartozna a különböző helyekről letölthető, károkozásra alkalmas (pl.vírussal vagy beépített trójai) programmal fertőzött dokumentumok, illegális trükköket alkalmazó weboldalak Interneten való elhelyezése, és a károkozásra alkalmas programok egyéb módon (pl. email-ben) történő továbbítása. A bizonyítás sok esetben rendkívül nehéz lesz (a szándékosság olykor lehetetlen), és mivel nagyon kényes terület, ezért csak 100%-osan biztos esetekben lenne szabad elmarasztaló ítéletet hozni. Ezen törvény esetében a lényeg a visszatartó erő lenne.

Nemzetközi Internet tartalmi egyezmény

Egyre több esetben fordul elő, hogy egy-egy ország a saját törvényeit próbálja érvényesíteni egy külföldi szerveren található, az ő törvényeit sértő weblappal szemben. Mivel az egyes kormányok egyre gyakrabban ébrednek rá az Internet fontosságára, az ilyen esetek a jövőben várhatóan szaporodni fognak.
Nemzetközi egyezményben kell lefektetni, hogy melyek az általános szabályok, amelyek kötelezőek az összes aláíró országra nézve.  Az egyezmény megszövegezésében vegyenek részt a különböző tartalomszolgáltatók és civil csoportosulások képviselői is. Az egyezményben foglaltakat az Internet-en is elérhetővé kell tenni (közérthető formában és minél több nyelven).

Az Internettel és hálózatokkal kapcsolatos programokban – sajnos meglehetősen gyakran – különböző biztonsági hibák válnak ismertté. Rendkívül fontos lenne ezen hibák veszélyességének megállapítása, és az érdekeltek (rendszergazdák) haladéktalan értesítése. Ezzel ma hivatásszerűen szinte senki sem foglalkozik.